Testünk kétségtelenül akkor megy át a legnagyobb változáson, amikor teherbe esünk. Sokaknak ez kemény lelki akadályokkal jár, ugyanis nem tudják feldolgozni ezt. 

 

Nem létezik a világon olyan várandós nő, aki azért ne lenne képes életet adni gyermekének, mert hiányzik a szülésről valamiféle fontos tudása! A várandósság alatt nem csak külső átalakuláson megy keresztül a nő, de belső világa is változóban van. Ebben az időben a babavárás körüli kérdések kerülnek az érdeklődés középpontjába, amellyel kezdetét veheti egy értékes és kivételes önismereti felfedezés folyamata. Dienes Angéla írásából megtudhatjuk, hogyan lehetnek ezen időszak történései és kihívásai a személyiségfejlődés fontos állomásai, illetve miként segítik a folyamatot a különböző kognitív és hormonális változások.

A várandósságot meg lehet élni áldott állapotként, lebegés, boldogság jellemezheti ezt a periódust, míg mások esetleg végigszorongják. De az is lehet, hogy az érzelmek igen széles spektrumát élik át. Ahány élettörténet, személyiség és terhesség, teljesen természetes módon annyi féle megélése lehet ennek az állapotnak. Minden tapasztalat egyedi, és igen fontos önismeretünk gazdagodása szempontjából.

A várandósság alatt felmerülő kérdések közül szinte mind szerepel valamely fórum témájaként. A kismamát elárasztja az információ, ami lehet megnyugtató, amennyiben válaszokat kap. Ugyanakkor a bőség zavara, az ellentmondásos információk további stresszt teremthetnek. A fizikai szükségleteket érintő kérdéseken túl gyakori és természetes jelenség a magzat egészségével kapcsolatos aggodalmak megjelenése. Az esetlegesen felmerülő nehézségek és komplikációk pedig fontos szorongásokkal szembesíthetnek, amelyekkel talán még nem is találkoztunk. A helyzet minél hatékonyabb kezelését teszi szükségessé egy hirtelen fellépő kisebb vagy nagyobb probléma, mely újabb önismereti kérdéseket vet fel. Mennyire törünk össze, és milyen erőforrásokat tudunk mozgósítani? Mennyire tudunk türelmesek lenni, és bízni abban, hogy a dolgok jól alakulnak? Milyen, esetleg soha nem alkalmazott problémamegoldó eszközöket vetünk be egy-egy nehezebb szituációban? Olyan, addig soha nem látott reakciókat adhatunk ilyenkor egy-egy helyzetre, melyek még számunkra is ismeretlenek voltak ez idáig. Amennyiben a terhesség során minden rendben zajlik, szintén megfigyelhetünk bizonyos változásokat viselkedésünkben és gondolkodásunkban, ahogyan testi és lelki értelemben is felkészülünk valami újra.

 Sok nőnél tapasztalható a mell megnagyobbodása, ami a terhesség korai szakaszában kezdődhet, és a terhesség alatt végig folytatódhat. A szoptatás ideje alatt is tapasztalható mellnagyobbodás. A gyors növekedés a mellek viszkető érzését okozhatja, ahogy a bőr húzódik. Abban, hogy ez a növekedés ne rontsa el a mellek alakját, és ne okozzon kényelmetlenséget, csak a megfelelő, jól illeszkedő és stabil tartást biztosító melltartó segíthet. Nem kell felhagyni az aktivitással sem, számos mozgásforma kifejezetten ajánlott kismamáknak is, így mód van arra is, hogy a mellizmok is edzettek maradjanak, ne veszítsék el a tartásukat.

A terhességet kísérő hormonális változások hatással vannak az emlőre, serkentik a vérkeringést annak szöveteiben.

Emiatt fokozzák annak érzékenységét, a kismama duzzadtnak, szinte gyulladásban lévőnek is érezheti a mellét, és van, aki emiatt a terhesség első harmadában nehezen viseli el a melltartó vagy a ruha érintését is. Az emlő érzékenységét a terhesség korai tünetei között tartják számon, már a 4. – 6. terhességi hétben is jelentkezhet, akkor, amikor még meg sincs állapítva a terhesség. A várandós kismama jól teszi, ha ez idő alatt puha, természetes, légáteresztő anyagból készült melltartókat hord, amelyeknek nincs varrása a mellbimbó táján. Jobb kerülni az esetleg irritációt okozó szintetikus anyagokat, csipkecsodákat.

A mellbimbó is változik a szoptatásra készülve, a mellbimbón lévő, körbe rendezett kis kiemelkedések, az ún. Montgomery-mirigyek nagyobbak, feltűnőbbek lesznek.

Ezeknek az a funkciója, hogy a bimbó bőrfelületét védő, tápláló olajos váladékot termeljenek. A mellbimbó sötétebb színű lesz, mivel pigment, festékanyag halmozódik fel benne. Az erek átsejlenek a finom bőrön, és megjelenhetnek vékony, gyöngyházszínű terhességi csíkok is.

Vannak nők, akik szivárgást észlelhetnek a mellből a második trimeszterben.

Mások ezt csak a harmadik trimeszterben vagy a szülés után tapasztalják.  Ez nem más, mint a kolosztrum, vagy előtej. A sárgás színű kolosztrum nagyon fontos immunológiai szempontból a kisbabának. A kismamáknak és babáiknak szülésznő, védőnő, szoptatási tanácsadó segíthet abban, hogy mielőbb egymásra hangolódjanak, és minél kevesebb kényelmetlenséget, minél több örömet szerezzen a szoptatás mindkettejüknek. 

Fontos tudnivaló egyébként, hogy a mellnek sem a várandósság előtti, sem a szülés idejére kialakult mérete nem függ össze a tejtermelési képességével, hiszen ezt a terhességi hormonok befolyásolják.