Ha valaki a várandósság áldott állapotába kerül, rengeteg dologgal szembe kell néznie, hiszen fenekestül megváltozik az élete. Nem csak lelkileg, de testileg egyaránt és ezt korántsem egyszerű kezelni.

Amikor eljön az ideje, a legtöbb nő már várja a terhességet és az anyaságot. Amikor azonban teherbe esünk, tervezetten, vagy véletlenül, az érzéseink megváltoznak ahhoz képest, amire számítottunk. Az érzelmi egészség becsapós lehet. Akik azelőtt féltek és tartottak a terhességtől, azok meglepően jól veszik az akadályokat. Azok pedig, akik késznek érezték magukat a kismamaságra, hirtelen elbizonytalanodnak.  Minden egyes trimeszter elteltével változnak a bennünk kavargó érzések, és minden periódus újakat hoz. Az első időszakban azzal a ténnyel próbálunk megbirkózni, hogy teherbe estünk. A másodikban arra koncentrálunk, hogy valóban gyermekünk fog születni. A harmadik trimeszterben többnyire kitágul a látókörünk, és az anyaság felelősségeit és örömeit látjuk meg: mindehhez rengeteg érzelmi átállásra lesz szükség.

A terhesség korai szakaszában több változással is meg kell küzdeni.

Egyfelől a párkapcsolatban a kettőből három lesz, a szerelmespár családdá válik és ez még akkor is járhat nehézségekkel, ha várt babáról beszélünk. Pszichológusok úgy szoktak fogalmazni, hogy a párnak be kell engedniük maguk közé a babát, ami valakinek könnyebben, míg másnak nehezebben megy. Ez még akkor is okozhat problémát, ha a párkapcsolat egyébként kiegyensúlyozott és tervezett a terhesség.Az első trimeszterre jellemző a tudatos és a tudattalan elmosódása: félelmek, furcsa álmok, emlékbetörések, gyerekkor felszakadása nagyon sokak számára jellemzővé válnak. Éppen ezért a hangulatingadozás nagyon jellemző erre az időszakra: az egyik pillanatban kitörő öröm, a másikban sírás, a racionális és az ösztönös érzékelés váltakozása, boldogság és félelem. Ennek egyáltalán nem kedveznek az első trimeszterben elvégzett fizikai vizsgálatok: a terhesség adatokká, számokká is válik, viszonyítássá, megfeleléssé, tele félelemmel, izgalommal, ami legfőképpen a magzat egészséges fejlődésével van kapcsolatban.

A tizenkettedik héttől, amikor a magzat eléri a hét cm-es méretet, a szeméremcsont felső részétől elkezd gömbölyödni a kismamák hasa.

Az állapotos nők ebben az időszakban kezdik el érezni az első komolyabb változásokat, ami elsősorban abban mutatkozik meg, hogy egyre kijjebb kell gombolni a nadrágot, a cipzár is nehezebben felhúzható, és az eddigi ruhatárunk szűkösnek bizonyul. Sokan arra számítanak, hogy a pocakjuk szabályos gömb alakot fog felvenni, ugyanakkor szembesülniük kell azzal, hogy ez bizony koránt sincs így. Ennek oka az, hogy a méh közvetlenül a szeméremcsont felet emelkedik meg, és ez által a szövetek oldalra tolódnak.

A terhességnek csupán a 16. hetétől kezd előrefelé nőni a pocak. A terhesség előtti időkben a nőknek komoly rémálmot jelent, ha egyetlen nadrág, ruha sem megy rájuk többé, mert annyira meghíznak. A terhes nők azonban áldott állapotban büszkén viselik „kigömbölyödésüket”, sőt ha lehet, még szűkebb ruhadarabokat vesznek fel, hogy minél jobban kidomborodjon „örömteli állapotuk”. A huszadik héttől lényegében már alig látják saját lábukat a hasuk gyors növekedése miatt. A másik nagyon fontos „tünet” ettől az időszaktól kezdve, hogy megkezdődik a baba méhen belüli finom mozgása. A 24. héttől a pocak eléri a köldök vonalát, így most már végképp nem látható, mi is van a hasunk alatt.

Lenyűgöző csoda hétről hétre követni, hogy mi történik a pocakban, mekkora és mit tud már a magzat, kár lenne a tudomány eredményeit figyelmen kívül hagyva csak úgy „túl-lenni” a kilenc hónapon, de minden párnak magának kell megteremtenie a számára ideális készülődés, várakozás időszakát. Sok pár megtalálja az egyensúlyt, és felismerik, hogy a fészeképítésen, babaszoba berendezésen túl az érzelmeikben is meg kell teremteniük születendő gyermekük számára a helyet.

A testi változások következtében önértékelése, testképe változik, egész lénye a terhesség alá rendelt. Átrendeződik a kapcsolatrendszere. Változik kapcsolata a férjével, akivel közösen az új szerepükre, a szülőszerepre kell készülniük. Átrendeződik saját anyjával is a kapcsolata, a gyermekszerepből az egyenrangú „partner” helyzetébe kerül. Változik önmagához való viszonya, és saját nőiességéről kialakult képe. Ezen és a trimeszter változások nyomán pedig erősödik a gyöngédség és biztonság iránti igénye, más és más érzések kerülnek előtérbe.

A várandósság a testi problémákra való odafigyelés, valamint a szülésre való felkészülés jegyében telik, a lelki szempontok ugyanakkor nem igen kerülnek a figyelem középpontjába, sem a gyermeket várók, sem a szakemberek részéről, fontos, hogy figyeljünk ezekre a dolgokra. Ha megfelelően fogjuk fel a dolgokat, ez lesz életünk legszebb időszaka. Éljük meg ahogy csak képesek vagyunk rá.