Az első trimeszter a várandósság 13. hetéig tart. Fő lélektani témája maga a várandósság megélése. Az első trimeszterben a kismama nagy utat jár be. A legkorábbi időszakban még inkább, csak az eszével tudja, próbálja befogadni a tényt, hogy gyermek fogant a testében. Majd az idő múlásával, fokozatosan érkezik meg a lelki gyermekvárás állapotába. Ekkor már nemcsak tudja, hanem érzi is a megváltozott helyzetet: azonosul a várandóssággal, amely önazonossága, identitása részévé válik.

Minden kismama a saját maga útját járja be, ezért mindegyikük másképpen, egyéni ütemében éli meg a változásokat. Vannak kismamák, akik már a fogantatást is megérzik, míg másoknak több időbe telik a várandósságot érzelmileg is megélni, sokszor a magzat mozgásainak érzékelése segíti a babavárás átélését. A várandósság érzelmi megélése könnyebb, ha a gyermeket várták, de ez a folyamat olyan sok erőteljes változást hoz, hogy még a vágyott várandósságok esetében is megjelennek az öröm mellett a dilemmák, kételyek is.

 -Vajon jó anya leszek-e?
-Ha otthon leszek a babával, hiányozni fog-e a régi életem?
-Megváltozik-e a párommal való kapcsolatom?
-Mit szólnak majd a szüleim, a barátaim, a kollégáim?
-Lesznek-e anyagi gondjaink?

Ezek a belső vívódások még hangsúlyosabbak lehetnek, ha a baba váratlanul érkezik a családba.

A várandósság gyakran okozhat kapcsolati problémákat: a szülők, és leginkább az apa felől, hiszen ilyenkor a férfi nehezebben érti meg, mi is történik az anyában. Azonban ez az időszak szorosabbá is teszi a kapcsolatot, hiszen összefonódik a közös gyermek és a közös felelősség gondolata. Ebben az állapotban az anya számos dolgot átértékel: hiszen ilyenkor tudatosul benne, most már felelősséggel tartozik egy másik életért. Ez egyszerre csodálatos és nagyon ijesztő is, hiszen félre kell tenni az eddigi önző vágyakat, megváltozik a fontossági sorrend. Ebben az időszakban különösen fontos a család támogatása, mind az anya felől, mind pedig a partner felől.

Kilenc hónap alatt rengeteget fejlődik az anya személyisége.

Érzelmileg is fel kell készülni a szülés utáni időszakra, arra, hogy egy kiszolgáltatott apró gyermeket gondozzon és megértsen. El kell fogadnia, hogy egy embert a születésétől a felnövekedéséig végigkísérjen, aki bizalommal és szeretettel fog tekinteni rá. Ezek az érzések, gondolatok nagyon sokat változtatnak az anya személyiségén. A terhesség vége felé sokszor már csak nyugalomra és békességre vágyik a várandós nő, ilyenkor nagyon fontos, hogy a családja is segítse.

Az anya sokat fantáziál, gondolkodik magzatáról, feltörő érzéseit, hangulatait szívesen megosztja a szeretteivel és más édesanyákkal: vajon most hol tart a fejlődésben a gyermek, milyen, hogyan fog kinézni, egészséges lesz-e, meg lesz-e mindene, olyan lesz-e vajon, amilyennek elképzelik őt.

Sokak álmodnak is babájukról, ezek az álmok akár meglepőek, furcsák is lehetnek. A magzat pedig már minden kétséget kizáróan jelt ad magáról: érezhetően rugdos, mozgolódik. Az anya egyre inkább önálló emberként látja gyermekét, akinek kialakulóban vannak saját érzései, saját természete.

Az édesanyában tovább nő az igény a befelé fordulásra, elcsendesedésre, egyre fontosabbá válik számára a babával való bensőséges kapcsolat megélése. Erősnek, frissnek, energikusnak érzi magát, kiteljesedik a gyermekvárás élményében: mélyen megéli, hogy ő új életet hoz a világra, hogy bekapcsolódott a teremtés örökös folyamatába. Sokan spirituális élményekről is beszámolnak: feltöltődnek, mély belső békét, megnyugvást, harmóniát élnek át esetleg felsőbb értelmet, célt, válaszokat találhatnak életük kérdéseire.

Négy hetesen már a testen is érezhető változás. Ezen a héten észlelhető: a menstruáció elmaradása és ezzel együtt a terhesség jelei.

Igaz, az első jelek még nagyon hasonlítanak a premenstruációs szakasz tüneteihez: a fáradtság, az ingerlékenység, a hányinger és a mellek bizsergése vagy fájdalma nem szokatlan, de ezeket már a szervezet megváltozott hormontermelése okozza. Gyanakvásra adhat okot, ha a fent említett tünetekhez újabbak társulnak: a szédülés és a gyakori vizelési inger általános velejárója a korai terhességnek, ám ezek hiánya sem jelenti azt, hogy nem történt megtermékenyítés, hiszen a kismamák nagy része ekkor teljesen panaszmentes.

  

Megtörténik a beágyazódás a méh nyálkahártyájába, az endometriumba. A sejtek eközben két részre különülnek el, azokra, amelyekből az embrió fog fejlődni, és azokra, amelyekből a méhlepény alakul ki.

Megjelenik a majdani köldökzsinór kezdeménye is, de teljes kifejlődéséig a méhlepény fogja táplálni az embriót. Ez az időszak igen zsúfolt lehet, a negyedik hét végére az embriót három elkülönülő csíralemez alkotja.

 

   Mindennek megvan a maga szépsége és hátránya is, de egy élet világrahozatala mindenképp gyönyörű és utánozhatatlan.