Mindig öröm, ha gyarapodik a család. De sajnos kevesen tudják, hogyan etessék helyesen csecsemő gyermeküket. Megannyi kérdés merülhet fel: eleget adtam neki enni? Ha nem sír, vajon jól lakott? Ha nem kér enni, nem is éhes? Nem tudhatjuk biztosra.
Valamilyen kép már a kórházi etetések alapján kialakul arról, hogy mennyit eszik a baba. Ennek ellenére célszerű otthon már az első szoptatásokat is mérlegen megmérni, hogy minél előbb látni lehessen, elegendő mennyiségű-e az anyatej, illetve megfelelő mennyiséget szopik-e az újszülött (a szoptatás előtt és után közben ne tegyük tisztába!- mért súly különbsége), és ezt jegyezzék fel egy füzetbe, amit a továbbiakban célszerű naponta folyamatosan írni úgy, hogy naponta külön oldalon vezetni a szopott mennyiségeket, majd a nap végén összesíteni a sorokat. Így jól áttekinthető, hogy mennyit szopik, illetve eszik az újszülött.
Erre azért van szükség, mert az újszülöttek igen gyakran, megtévesztő módon, rendkívül nyugodtak és jól alszanak, ha nem is szopják meg a kívánatos mennyiséget. Ilyenkor az elégtelen táplálékbevitel miatt nem, vagy csak igen csekély mértékben gyarapodnak. Tehát az első otthon töltött napokban előfordul, hogy nógatni kell az aluszékony babát. Az is elképzelhető, hogy mellről képtelen még a gyengesége miatt megfelelő mennyiséget szopni. Ekkor, ha 20-30 percen belül nem szopik eleget, jóllehet tej volna, kiskanállal vagy pohárból érdemes a hiányzó mennyiséget megetetni vele a lefejt anyatejből. (A cumisüveget kerüljék, mert az amúgy is lustább baba elkényelmesedik a hasonló, de kevesebb munkával járó cumisüvegből való szopástól, és félő, hogy – megerősödése után – már nem akar mellről szopni.)
A másik véglet a jó étvágyú újszülött, aki bármikor hajlandó enni. Ha ennek eleget tesz az anya, akkor a túletetés miatt előfordulhat, hogy a baba hasfájóssá válik. Szerencsés esetben büfiztetéskor a felesleges „kibukja”, és igen gyakran van híg, folyós széklete.
Megtévesztő lehet az ilyen újszülötteknél, hogy amikor a túletetésből eredő hasfájás miatt nagyon sír, és ezért soron kívül megszoptatja az édesanyja, átmenetileg megnyugszik. Aztán rövid időn belül újra, nemegyszer még keservesebben kezd sírni. Ennek az a magyarázata, hogy a szoptatás az újszülötteknél vigasz is, de mivel újabb terhelést kapott az emésztőrendszere, csak még jobban fáj a gyomra. Még idősebb gyermekkorban is előfordul, hogy ha sérelem, bánat éri a gyermeket, bekapja az ujját és cumizik. Tehát az újszülött sírása és szopási készsége nem feltétlenül az éhség jele! – olvashatjuk az informed.hu-n.
Másik kérdés, ami felmerülhet előbb-utóbb: meddig szoptassam gyermekemet? És mi van akkor, ha anyatej nem is áll rendelkezésre?
A WHO (Egészségügyi Világszervezet) ajánlása szerint legalább 6 hónapos koráig célszerű szoptatni a csecsemőket. A szoptatás létfontosságú a kicsi immunrendszerének kialakulása alatt. Előfordulhat természetesen, hogy az anyának nincs elég anyateje, valamint egyéb problémák miatt nem tudja szoptatni gyermekét. Ilyenkor több mód is adódik a gyermek táplálására. Lehetőségünk nyílik ilyen esetben gyermekorvossal receptre anyatejet felíratni, melyet anyatej elosztó központokban vehetünk át (Mindez gyermekünk 8 hónapos koráig díjmentes.) Viszont ha így sem sikerül anyatejhez jutnunk, tápszert kell alkalmaznunk. Csecsemőnk immunrendszerének megerősítése érdekében ajánlatos beszerezni ebben az esetben pre-, valamint antibiotikumokat tartalmazó készítményeket. Viszont ha szerencsére nincs ilyen problémánk, akkor sem árt odafigyelni, hogy milyen tápanyagot viszünk be a szervezetünkbe szoptató anyaként, vitamin és tápanyag tekintetében. A legcélszerűbb ebben az esetben a változatos és mértékletes táplálkozás. – írja a csaladinet.hu
