A csípőficam ugyan ritkán fordul elő, de ha elnézik, súlyos következményei lehetnek.
Nem a szülőnek kell észrevennie a kezdetben jelentéktelennek tűnő eltérést, hiszen minden kisbabánál ellenőrzi a gyermekorvos a csípőízület működését.
A csecsemőknél az első csípőszűrést az újszülött gyógyász azonnal elvégzi. Azonban ezen kívül szükséges a vizsgálat megismétlése és kiegészítése 6-10 hetes korban, illetve még egyszer 3-4 hónapos korban. Kiegészítés alatt az ultrahangos csípővizsgálatot kell érteni. Amely sokkal nagyobb bizonyossággal segít kiszűrni a panaszokat még nem okozó esetleges deformitásokat, rendellenességeket. Az ultrahangos csecsemő csípőszűrés kifejezetten kötelező, amennyiben az újszülött gyógyász erre felhívja a figyelmet. Illetve ha bármilyen fejlődési rendellenességet tapasztalnak a gyermeknél. Kifejezetten szükséges továbbá, ha a baba farfekvéses volt, illetve ha előfordult már csípőficam vagy egyéb csípőízületi rendellenesség a családban. A korai és alapos csípővizsgálattal számos későbbi probléma és ízületi megbetegedés elkerülhető. Így komoly negatív hatásokat kerülhet el gyermeke számára.
A születés előtti időszakban nem pontosan illeszkedő csípőnél az ízület összetevőinek fejlődése lelassul.
A kezeletlen esetekben csak későn derül ki a valódi probléma, mégpedig akkor, amikor a kisgyerek járni kezd és terheli a lábát. Ekkor már csak műtéttel lehet segíteni. A ficam megelőzése sokkal egyszerűbb és teljesen fájdalommentes! Ha sikerül a csecsemő combjait szélesen széttárt helyzetben tartani úgy, hogy a combcsont feje a vápában ideális helyzetet foglaljon el, a két szerv egyformán és egyszerre fog növekedni, és ennek során a formájuk alkalmazkodik egymáshoz.
Vannak kórházak, városok, ahol elegendő ortopéd szakorvos van, ezért mindenkinél végeznek kézi és ultrahangos vizsgálatot is, de nem ez az általános.
A csípőszűrés hivatalosan a gyerekorvosok kezében van, méghozzá három alkalommal. Először még a kórházban kerül rá sor, ezt általában az újszülöttgyógyász végzi. A kórházból hazatérve a háziorvos is megvizsgálja a gyerek csípőjét, majd újra megnézi a négy hónapos kontrollon. Ez biztosítja, hogy időben megkezdhesse a kezelést az ortopéd szakorvos.
Amennyiben a csecsemő csípőszűrése elmarad, a feltáratlan rendellenességek a gyermek egész további életét megpecsételhetik.
A láb megrövidülhet, befelé keresztezővé válhat, a járás pedig nem lesz egyenletes. Ezek a problémák az esetek nagytöbbségében kiküszöbölhetők, és maradandó elváltozás nélkül orvosolhatók, ha idejében fény derül rájuk. A csecsemőkön elvégzett csípőszűrés különösen fontos akkor, ha a családban korábban fordult már elő csípőficamos eset. Valószínűsíthető, hogy a betegség kialakulása genetikai tényezőktől is függ, ezért ilyenkor érdemes minél előbb ortopéd szakorvoshoz fordulni, ha a vizsgálat valamiért nem történt meg. A szülők szerepe a szűrésben nagyon kicsi, mert a csípő rendellenességeinek felismeréséhez gyakorlott, biztos szem kell. Árulkodó lehet, ha nagyon féloldalas a baba, az egyik oldala feszesebb, mint a másik, ha nem egyforma hosszú a két lába, vagy másképp ráncolódik a popsiján, az oldalán vagy a lábán a bőr, és eltérő ritmusban sorakoznak a hurkácskák.
Ha a csecsemő csípőszűrése során csípőficamra utaló jelek mutatkoznak, többféle terápiás módszer alkalmazható.
Segíthet a baba tornáztatása, ezzel együtt speciális pelenkát kell viselnie. A terpeszpelenka lényege, hogy olyan betétet helyeznek a gyermek lábai közé, amely széttartja a lábakat, ezzel normalizálja a combcsontok helyzetét. Az időben felismert és helyesen kezelt elváltozás néhány hónap alatt teljesen meggyógyulhat. Sokféle szintje van a rendellenességnek, ezért a kezelés is sokféle. Ahogy említettem, a tornáztatástól, amikor a baba térdeit pelenkázás közben a szülők kicsit oldalra és lefelé nyomják, egészen a speciális Pavlik-kengyelig, amely állandó hajlított helyzetben tartja a gyerek csípőjét. Ez a szerkezet csak a láb kinyújtását nem engedi meg, minden mást igen.
Az első napokra ezért erős szívvel kell készülni, mert nyűgös, sírós órák jönnek. A lábak feszítése nem fájdalmas, de kicsit valóban kellemetlen lehet, ami ellen joggal tiltakozik a baba. Ráadásul a szoptatás is nehezebb egy ilyen széttárt lábú kicsivel, bár ez nem ok az anyatejes táplálás abbahagyására, csak pozíciót kell változtatni.
Hónaljtartásban ugyanis már nem zavaró a kengyel. Bármennyire fájdalmas is hallani a gyerek keserves tiltakozását, sajnos ez az, az eset, amikor az ő érdekében nem szabad megalkudni, és muszáj keményen betartani az orvosi utasításokat. A kezelés ugyanis csak bizonyos életkorban működik. Általában négy hónapos korig megtörténik a helyreillesztés, és minél hamarabb kezdik el, annál gyorsabban lesz vége.
Aki a babahordozás, vagyis a hordozókendő híve, jól teszi, ha sokat hordozza így a gyereket. Ilyenkor ugyanis terpesztett és felhúzott tartásban van a két lábacska, ez pedig kifejezetten jó a csípőnek.
